Sivatag és manna

Lelkiségi írások

A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Mária Erzsébet nővérünk emlékére

KERESZTJE MELLETT OTT ÁLLT… (Jn 19,25)

A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Mária Erzsébet nővérünket türelemmel viselt betegségéből 2017. április 29-én a mennyei Atya magához hívta. Az alábbi interjú 2011. október 15-én tett örökfogadalma alkalmából készült.
Imádkozzunk érte és kérjük közbenjárását!


Hogyan lett a Kármel az otthonod?
Plébánosunktól kaptam meg Corona Bamberg: Az emberség ára című könyvet, amelyben először olvastam szerzetesekről. Többek közt arról is, hogy ők egyszerű emberek, ami elgondolkodtatott: ha egyszerű emberek lehetnek szerzetesek, akkor – jött a nagy kérdés – vajon én is lehetek-e az? El is kezdtem utánanézni, milyen szerzetesrendek vannak. Amikor először olvastam a Kármelről, azt gondoltam: Ez biztos, nem. Plébánosunktól azonban kaptam még egy könyvet: Lisieux-i Szent Teréz Önéletrajzát, melynek elolvasása után már semmi kétségem nem volt, merre induljak tovább. Öt éven át tartó folyamatos ismerkedés után 2005-ben léptem be a Kármelbe. Utólag visszagondolva, már értem, milyen fontos a megfelelő fölkészülési idő az élet egy-egy meghatározó döntése előtt. Hasznomra vált a főiskolán (zsámbéki tanítóképző) eltöltött négy év.
A csend, a magány és emellett a közösségi élet, valamint minden, ami ezzel az életformával jár, fokozatosan tisztítanak és készítenek elő az igazi ÉLET-re.

A "Dicsőség dicsérete"



2016. október 16-án Ferenc pápa szentté avatta Szentháromságról nevezett Erzsébet (1880-1906) dijon-i kármelita nővért.

Itt olvashat az életéről és a tanításáról.

Fiatal barátnőjéhez írt levelét a keresztény hivatásról itt olvashatja.

2016. július 30-án a Kármelita Családi Napon elhangzott elmélkedés.

Szent Terézia anyánk ünnepe

Csóka János pálos tartományfőnök atya homíliájának vázlata Szent Terézia anyánk ünnepén 2017. október 15-én.

Jézussal való kapcsolat (barátság, jegyesi) bensőséges
-    Ez a mi hivatásunk lényege.
-    Azt mondhatnánk, hogy ez önző életszentségre törekvés: nem csinálunk semmit, nem hasznos, csak kellemes, a saját kedvtelésünkre keressük a mennyei édességeket és vigasztalásokat.
-    Ezzel már engesztelünk is. Ez szolgálat a világnak.
-    A legbelsőbb kör: a kapcsolat köre.

Jelenléte jelenlétet kíván!
Amennyire a menyasszony átadja magát a vőlegénynek, annyiban tudja a vőlegény is neki adni magát. Amennyit befogad a menyasszony a vőlegényből, annyira válik hasznára a világnak.
Ez a Jézussal lét nem csak az imában valósul meg, hanem az egész nap folyamán.
Önmagában érték, és szolgálat/engesztelés – másokért is teszem.
(közlekedő edény hasonlat)

„Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt 5,8)

Sára nővér tanúságtétele


1981-ben születtem Budapesten, egy katolikus családban. Kiskoromtól fogva rendszeresen jártam templomba, ahol hála Istennek olyan papunk volt, aki megszerettette velem a szentmisét és a hittanórákat. Elsőáldozó még nála lehettem, de miután áthelyezték őt egy másik plébániára, az általa vezetett gyerek csoport lassan megszűnt, így nekem a plébánián a korosztályomban már nem volt társaságom. A többiek vagy jóval idősebbek, vagy fiatalabbak voltak. Nem sokkal később, 11 éves koromban, egy nyaralásunk alkalmával beleestem egy négytáblás üvegajtóba, ami össze-vissza kaszabolta az egyik karomat. Az üveg 2 ideget is elvágott, rohammentővel vittek be az ügyeletre, majdnem elvéreztem. Az ügyeletes orvos (akinek aznap talán a 43. esete lehettem) rosszul látta el a sérülésem, s ezért egy hónap múlva Budapesten megoperáltak. 7 órás műtét volt, idegátültetés a lábamból, majd pedig 2 évig jártam mindennap a Traumatológiai Intézetbe a fájdalmas utókezelésekre. Sokat szenvedtem, s ekkor rendült meg először és igazán mélyen a gyerekkoromban kialakult reményem és hitem.

„Engem mindenütt szerettek.”

 „Engem mindenütt szerettek.”


Szent Józsefről nevezett Mária Annunciata nővérünk
emlékére

- Annunciata nővér, meséljen a családjáról, a gyerekkoráról. Hogyan kezdődött az élete?
Nagyon szerető családba születtem 1918. július 29-én, Diósgyőrött. Édesapám, Szilágyi Miklós, geológus és bányatechnikus, édesanyám pedig Sipos Anna volt. A házasságukból négy gyermek született. Sorrendben: jómagam, László, Miklós és Anna. Perecesen laktunk. Szüleink nagyon jó házasságban éltek, hittel, szeretettel, sok tréfálkozással neveltek minket. A középiskolát egy miskolci református gimnáziumban végeztem, mert a Szatmári Irgalmasok zárdája megtelt. 1936-ban érettségiztem, de akkor még nem tudtam, hogy mit is csináljak. Eljártam egy iparművészhez bőrmunkákat tanulni, batikolást, stb. Egy nagyon jó barátnőm beszélt rá, hogy menjek védőnőnek. Jelentkeztem, fölvettek, és 1940-ben megkaptam a védőnői oklevelet.
Először a gödöllői járásba, Vácszentlászlóra és Valkóra helyeztek, ez volt az én két községem. Akkoriban nem lehetett választani, mindenki oda ment, ahol helyet kapott. Valkó arról volt nevezetes, hogy az egész országban az volt a TBC-vel leginkább fertőzött terület. Mindjárt növendéket is kaptam, mert ez tanítói körzet volt, de már amikor oda küldtek, megmondták, hogy nem leszek ott sokáig, mert Kolozsváron is beindul a védőnőképző és oda kerülök tanítani.

Kiss Domonkos atya OSB homíliája Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén

Kiss Domonkos atya OSB homíliája Kármelhegyi  Boldogasszony ünnepén - Magyarszék - 2016. július 16.

Ünnep van, egy szerzetes közösség ünnepe. A közösség az Istenszülőre emlékezik, mint párfogójára és oltalmazójára. Hálát ad a múltbeli jótéteményekért  és kéri a jövendőre is a szeretetteljes oltalmát.  Az ünnep kiragad bennünket a megszokott tér, idő  kontextusból. Az ünnep egyszerre foglalja magában a múltat, jelent és a jövőt, így helyezve bennünket a transzcendens - nem e világi valóság közelébe. Hogy a Boldogasszony tisztelete a rendben a Kármel hegyhez van kötve, emlékezettünkbe idézi a Kármel hegy kitüntetett szerepét az ótestamentumi időkben. Jelesen Illés próféta győzelmét a pogány baál-kultusz papjai fölött, amely győzelem meggyőzte Izraelt arról, hogy valóban Jahve az egyetlen, szent Isten.

Tiszta fénysugár

Tiszta fénysugár

Közösségünk, a magyarszéki Mindenszentek Kármel legidősebb nővérével, Szűz Mária Szeplőtelen Szívéről nevezett Mária-Lúcia nővérrel beszélgettünk Marcell atyával kapcsolatos emlékeiről.


Lúcia nővér, hogyan ismerte meg Marcell atyát? Milyen emlékei vannak az első találkozásról?

Marcell atyával a pécsi Kármelben találkoztam először, abból az alkalomból, hogy jöttek az atyák hárman (Marcell atya, Lúcián és Albin atya) skapulárés napokat tartani 1948-ban Pécs különböző plébánia templomaiba. Rendszerint a délutáni órákban került sor erre rövid ájtatosság, litánia, szentbeszéd keretében. Ez után lehetett kérni és fölvenni a szent vállruhát, aki akarta. Voltunk akkor páran érdeklődők [a közösségben], akik elmehettünk az atyákkal, hogy segítsünk a skapuláré osztásában. Engem a tisztelendő Anya [Erzsébet anya] Marcell atya segítségére osztott be. A belvárosi templomba mentünk, ahol már zsúfolásig megtelt a templom hívekkel. A litánia és a szentségi áldás után a szentbeszéd következett a Boldogságos Szűzanyáról, aki a leggyengédebb édesanya, állandóan kíséri életutunkat, segít, közbenjár értünk. Ennek az anyai gondoskodásnak fogható jele a szent skapuláré. – Emlékszem, ekkor Marcell atya kiterítette a szószékre a skapuláréját és hozzáfűzte: ennek a kicsi változatát lehet most fölvenni, aki akarja. Akarta mindenki... Késő esti órákig tartott, közben a hívek énekeltek Szűzanyát dicsérő énekeket. A skapuláré ének sokáig tovább zengett bennem – „Máriához, drága Szűzanyánkhoz tisztelettel járulunk...”
Ez tényleg emlékezetes és maradandó élmény lehetett!

„Az Ősvalóságtól átfogottan”

„Az Ősvalóságtól átfogottan”
A Megtestesülésről nevezett Zsófia nővérrel készült interjú a magyarszéki Kármelben

2015. augusztus 15-én tettél örökfogadalmat Istennek a magyarszéki Sarutlan Kármelita Nővérek kolostorában. Azóta eltelt egy év, ezért mindannyiunk számára nagy öröm, hogy most sor került erre a beszélgetésre. Hogyan találkoztál először a kármelita lelkiséggel?
Húszéves koromban, két évvel a bérmálkozásom után, amikor hat éve jártam templomba, és igyekeztem vallásos életet folytatni, egy Zeneakadémiai csoporttársamtól kaptam kölcsön az első olyan könyvet, amelyben megismerkedhettem Kis Szent Terézzel. Nem emlékszem már, mi volt a címe.

Mi az, ami leginkább vonzott benne?
Olyan tájékozatlan voltam, és olyan felületesen olvastam, hogy időbe telt, míg felfogtam, a Kármel egy szerzetesrend neve, és nem kifejezetten a Szentföldre kívánkozik Kis Teréz olyan nagyon erősen. Szinte értetlenkedő csodálkozást keltett bennem, és aztán hosszú évekre el is felejtkeztem róla. Harmincéves koromban vettem meg Kis Szent Teréz Önéletrajzát, mert világi katolikusként egyszerűen tanulni szerettem volna tőle, mint nagy szenttől, hogy hogyan közeledhetnék Istenhez a mindennapjaimban. Nagyon megfogott a Jézus iránti lángoló szerelme és a szentség utáni vágya. Akkor hallottam először arról, hogy elvonult, kitartó imádságos élettel is lehet evangelizálni, szeretteinket segíteni a hit útján.

Élet az Úrral

Elhangzott a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2014. március 22-én.

Várnai Jakab atya arra kért, hogy ebben a kis referátumban mondjak néhány szót a saját imaéletemről, másfelől pedig szóljak röviden arról, hogyan tanítjuk rendi fiataljainkat imádkozni. Megpróbálom megosztani ennek az útnak néhány számomra fontos tapasztalatát.
Személyes imaéletemben, illetve úgy is mondhatnám: istenkapcsolatomban az egyik fordulópontot annak megértése hozta, hogy nem egyedül állok szemközt az Atyával az imában. Míg én imádkozom, ott van még Valaki, aki velem, bennem imádkozik: Jézus, aki Atyjához könyörög. A Zsidó levél szavai életté, reménnyé, valósággá lettek bennem: „(Krisztus) mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk.” (1) Elmondhatatlanul felszabadító felismerés volt ez, s mély biztonságot adott annak tudatosítása, hogy Jézus megdicsőült emberi szíve a Szentháromság ölén most is imádkozik értem, ahogy annak idején Péterért, hogy „meg ne fogyatkozzék a hitem.” (2) S a Szentlélek által lassanként Krisztus imájába léphetek be, illetve „emeltetek be”.

"Abba" (Mk 14,36)

BESZÉLGETÉS KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONYRÓL NEVEZETT BERNADETT NŐVÉRÜNKKEL, AKI 2014. MÁRCIUS 15-ÉN KOLOSTORUNKBAN ÖRÖKFOGADALMAT TETT

Milyen meghatározó történés, élmény indította el benned a hivatás utáni vágyat?

Hetedik osztályos voltam, amikor egy ebéd végén az asztalnál beszélgettünk, és édesanyám egy újságot vett elő, amelyben egy lengyel származású szerzetesnővérrel készítettek interjút. A következő szentírási szakaszt idézte: „Én viszont azt mondom nektek: (…) aki el akarja perelni tőled az ingedet, engedd át neki a köpenyedet is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.” (Mt 5,42) Édesanyám azt mondta: "Milyen szép ez az életforma! Akár te is lehetnél ilyen…" – Emlékszem, elkértem az újságot és sokáig olvasgattam, őriztem. Még most is előttem van a nővér arca. Egy pillanatra megéreztem azt a fajta radikalizmust, amely a szerzetesi élet lényege, és amelyről a nővér beszélt. Így valamiképpen elindult bennem a kegyelem. Csodálkozom rajta, hiszen akkor még meg sem voltam keresztelve – igaz, hogy hittanra járogattunk a testvéremmel, de nem éltünk különösebben vallásos életet. Szépnek látom, hogy a Jóisten előbb adta a hivatást, mint ahogy én az Egyház keretein belül a kegyelem állapotába kerültem. Eszembe jut Simone Weil, aki soha nem keresztelkedett meg, mégis eleven kapcsolata volt Jézussal, és gondolataival a mai napig sokaknak segít közelebb kerülni az Igazsághoz.

Az Úr imádsága legyen a mi imádságunk is!

Bevezető gondolatok

   Az imádság alkalmával tudatosan és szándékosan Isten jelenlétébe helyezzük magunkat. Az imádság olyan cselekedet, amivel hívő mivoltunkat tudatosan kifejezzük: aki imádkozik, az tanúságot tesz arról, hogy lényének központját nem saját magában keresi, hanem Isten tenyerén tudja önmagát. Kétségtelen, hogy Isten mindig és mindenütt jelen van, általa és érte élünk. Ám az ember ezt gyakran elfelejti, hiszen a sokféle tennivaló szétszórja figyelmünket. Így elengedhetetlenek azok a pillanatok, amikor megállunk, hogy az „egyedül szükségessel” (Lk 10,42) törődjünk.
   Ha az imádságot úgy határozzuk meg, hogy kapcsolat a Másikkal, akit Istennek nevezünk, imádságunk is aszerint változik, hogy milyen képünk van Istenről. Például, az emberi szabadságom féltékeny zsarnokának, vagy a tökéletességet megkövetelő tanítónak képzelem? Vagy ezzel ellentétben inkább úgy tekintek rá, mint aki annak szeret, aki vagyok, és ajándékaival akar betölteni? Istenről alkotott elképzelésünk elkerülhetetlenül kihat arra, hogy miként imádkozunk.

Keresztes Szent János: Kármelhegy

Hogy mindent ízlelhess,
ne keress ízt semmiben,
hogy mindent tudhass,
ne keress tudást semmiben,
hogy mindent birtokolhass,
ne kívánj birtokolni semmit,
hogy minden lehess,
ne akarj semmiben
semmi lenni.

Hogy elérd, amit nem ízlelsz,
járj arra, ahol nem ízlelsz,
hogy elérd, amit nem tudsz,
járj arra, ahol nem tudsz,
hogy elérd, ami nem a tiéd,
járj arra, ahol semmid sincs,
hogy elérd, ami nem vagy,
járj arra, ahol te nem vagy.

Edith Stein: Szent Éjszaka

A Szent Éjszaka: egy nemzet üdvössége, az ember üdvössége, a te üdvösséged!

Uram, mi Istenünk, kijelöltél számomra egy hosszú és sötét, köves és kemény utat.

Miért a szenvedés, mely rázúdul a világra?

Miért tűnik úgy, hogy csökken a reménység, amikor a fény kialvóban van?

Gyakran kevesek erőim, és szinte nem reméltem, hogy a fény még felragyoghat. Azonban, amikor a szívem megkövesedett egy mély fájdalomban, íme, segítséget nyújtott számomra egy világosság, egy édes csillag. Hűségesen kísért engem - és én követtem őt, eleinte tétován, aztán mindig biztosabban. Így újra megtaláltam egy kunyhó ajtaját és megláttalak Téged: Szeretet Misztériuma!

Isten nagysága egy szűk istállóban!

Az én szívem most jászollá változott, mely Téged vár.

Tudom, hogy nem kell sokáig várnom. Mert ahol látod a szegénységet, Te ott vagy. Ahol könny van, Te hozod a vigasztalást, ahol reménytelenség és félelem van, ott Te simogatsz szereteteddel, mely enyhülést ad.

Víz fakad a pusztaságban

Marie-Elisabeth nővér, a pécsi-magyarszéki Mindenszentek Kármel egyik meghatározó perjelnője gyermekkori barátnőjének, Marie-Véronique Walckenaer-Danjoy visszaemlékezése
  
Elisabeth az 1962-1963. tanév elején érkezett a Marmoutier-i Sacré-Coeur-be, a gimnáziumba. Bentlakó lett, mivel a családja Marokkóban maradt. A hétvégéket lengyel rokonainál töltötte Montrésor-ban. Egy kicsit gyökértelennek és visszahúzódónak látszott, ami természetes egy „jövevény” esetében, aki távol kerül az övéitől, és egy konviktusban köt ki, ahol a többségünk már évek óta ismerte egymást. Később megtudtam, hogy egészségi problémái is voltak. Nem azonnal kötöttünk barátságot. De anélkül, hogy tudtuk volna, egy olyan meghatározó esemény részeseivé lettünk mindketten, amely aztán mély barátságunk elindítójává lett. Így kezdődött meg köztünk az a folyamatos párbeszéd, amely egészen 1999. április 18-ig tartott, amikor ő egyesült Avval, akit „Jegyesének” hívott.

A gázai hagyomány író szerzetesei

GázaAz 5. sz. elején egyiptomi szerzetesek jelennek meg Gázában: Sziluán és tanítványai, Zakariás és Zénón. Az 5. sz. közepén már több szerzetesközösség is él Gáza környékén. A gázai szerzetesség sajátossága, hogy lakott területekhez közel telepednek le, ami azt is eredményezi, hogy a 6. sz. elejére az eredetileg lavrákból (fél-remete) közösségekből cönobiumok, koinobionok (közösségi életet élő monostorok) alakulnak ki. Erős tehát a közösségi aspektus és az emberekhez való közelség, valamint jelentős Egyiptom hatása, hiszen az Egyiptom és Palesztina közötti kereskedelmi út mentén vannak. Szellemi téren is állandó pezsgő hatások érik őket.


SZKÉTISZI IZAJÁS


Nem sokat tudunk róla, de fontos szerepe van abban, hogy az egyiptomi szerzetesi tanításból – különböző egyéni hangsúlyokkal – kialakul a sajátosan gázai tanítás. Egyiptomban, Szkétiszben élt, ez a mai Wadi Natrun, ma is létező szerzetesi közösség. Azt tartották, hogy az igazán komoly szerzetes Szkétiszben él, amelyet négy nagy közösség alkotott.

Tegyétek Teréz örömét teljessé...

Bár azt gondoljuk, mi választunk magunknak szenteket, akik segítenek bennünket a Krisztus-követésben és az élet teljességének megélésében, mégis mindez fordítva történik: a szentek találnak ránk. Ők keresnek meg és hívnak minket, hogy példájukon fölbátorodva egyre teljesebben, mélyebben merjük megélni az evangéliumot, a krisztusi életet. Először nem Teréz talált rám, hanem az ars-i plébános, Vianney Szent János, aztán jött Ferenc, Domonkos és megérkezett Teréz. Papságom egyik legfontosabb szakaszában talált rám, és elkezdődött egy kapcsolat közöttünk, amelynek néhány morzsáját szeretném megosztani, mindazt, amit tőle kaptam és megértettem.
      Minden szent élete túlmutat önmagán, Krisztusra mutat. Egyetlenegy szentet sem lehet önmagában megérteni, csak a Krisztussal való kapcsolat oldaláról. Ezért szeretném bemutatni a párhuzamot Krisztus és Teréz között. Szeretném érteni és megosztani veletek Krisztus és Teréz kapcsolatát. Mivel nincs idő arra, hogy az evangéliumok egész gazdagságát kibontsam, ezért egy rövid szentírási rész alapján szeretném bemutatni Terézt és Krisztust. A Filippiekhez írt levél második fejezetében Szent Pál apostol összefoglalja, hogy ki számunkra Krisztus. Lépésről lépésre szeretném megmutatni, hogyan valósult meg Terézben az, aki Krisztus volt.
     
      „Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban volt. Ő isteni mivoltában Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodjék.”

A Sarutlan Kármelita Nővérek anonim vallomása a szemlélődő imáról (Mindenszentek Kármel, Magyarszék)

Az ima önkéntes harc az emlékezésért, amely jelenvalóvá tesz minket az örökké Jelenvaló számára, amely éberré tesz az Éberen Szerető számára, amely irgalmassá, szelíddé, istenfélővé tesz.
Az ima annak az embernek kiáltása Istenhez, aki elengedett minden más támaszt.

***

Szívünk mélyén lakik Valaki, aki nagyon halkan ismételve mondja: „Szeretlek… Nélkülözhetetlen vagy számomra…” – Ez a szemlélődő ima forrása.
A szemlélődő imában igyekszünk figyelni erre a szeretetteljes hívásra és választ adni neki.
Erre a csend szükséges, a külső csend is, de elsősorban belső csend. Akarunk együgyű, összeszedett emberré válni, mert Krisztus ügye, sorsa, hivatása mienkké válik, mivel Ő akar mindent megosztani velünk. Szent Terézia anyánk többször kéri: „Egyetlen dolgot kérek tőletek: nézzétek Őt (Krisztust)!” Ezzel a szerető, kitartó, fáradhatatlan tekintettel kezdődik a szemlélődő ima.
Folytatása nem más, mint a felfedezés, hogy Krisztusban, Isten örök Igéjében az Úr megmond nekünk mindent egyszerre. Őbenne, a Szentlélek fényével kapunk minden kérdésünkre, kérésünkre megfelelő választ. A mi imánk abban áll, hogy belesimulunk Jézus imájába, egyesülünk Ővele, aki szüntelenül imádkozik Atyjához a Szentháromság kölcsönös szerető életében. Ez az ima tetteket tartalmaz, önfelejtő, áldozatkész tetteket, a hit, remény és szeretet tetteit.

AZ ISTEN, AKI AD

Hénok és Illés prófétaP. ŐRSY LÁSZLÓ SJ homíliája Szent Illés ünnepén (2012. július 20-án) a magyarszéki Kármelben

„Az áldozat bemutatása után Illés prófétának a Kármel hegyéről menekülnie kellett Izebel királyné haragja elől.
Illés visszavonult a pusztába egynapi járóföldre. Odaérkezett egy borókabokorhoz, leült alá, és a halálát kívánta. Azt mondta: »Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.« Ezzel lefeküdt és elaludt.
Egyszer csak egy angyal megérintette, és így szól hozzá: »Kelj föl és egyél!« Ahogy föltekintett, íme, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett és ivott, aztán újra lefeküdt aludni.
Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette őt és ezt mondta: »Kelj föl és egyél! Mert különben túl hosszú lesz számodra az út.« Illés fölkelt, evett, ivott, aztán ennek az ételnek erejéből negyven nap és negyven éjjel vándorolt, egészen Isten hegyéig, a Hórebig. Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. Az Úr azt mondta neki: »Menj és a hegyen járulj az Úr színe elé!«
S lám az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a szélviharban. A szélvésznek földrengés lépett a nyomába, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte.
Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: »Mit csinálsz itt, Illés?« Azt felelte: »Emészt a buzgalom érted, Uram, Seregek Istene.«” (1Kir 19,4-9a. 11-14a)

Isten jelenlétében maradni

I. A sivatag (1 Kir 17, 2-7)

Az első sivatag az a hely, ahová visszavonulunk. Ez Illésnek a barlang, amely a Kerit patak partján van. Visszavonul Keritbe Isten hívására, aki határozottan kéri, menjen el arról a helyről, ahol addig tartózkodott.
Kármelita életünkben jelen van mindhárom tényező:
– elmegyünk arról a helyről, ahol éltünk;
– Isten hívására indulunk;
– Isten arra hív minket, hogy vonuljunk vissza, rejtőzzünk el egy magányos helyen.
Miért nevezzük ezt a helyet sivatagnak? Figyeljünk Illésre a barlangjában, semmi sem hiányzik neki: van kenyere, vize, húsa. Békéje is van, és Isten gondoskodik róla, bőven ad neki eledelt a holló által, ami naponta kétszer jár hozzá tele kosárral.
Hasonló helyzetben vagyunk: Isten jóságos gondoskodása körül vesz bennünket. Amint Illés, mi is tudatosan visszavonulunk. Az Úr közösségi életre hív minket. Szívünk mélyén mindannyian megtapasztaltuk Isten szeretet-meghívását, amely örömmel teljes. Ebből merítettük a kedvet és az akaratot, hogy elhagyjuk előző foglalkozásunkat, munkánkat, barátainkat és családunkat.

Hit és szeretet a szenvedésben

      Lisieux-i Szent Teréz üzenetét mélyebben fölfogjuk, ha megértjük, hogyan élte meg a szenvedést. Ki tudta mondani, hogy szereti a szenvedést, de azt nem mondta, hogy többet akar szenvedni, viszont elfogadta a tényt, hogy a szenvedés életéhez hozzátartozik. Nem ő választotta, de a hitben elfogadta, mint olyan utat, amely minden emberrel erősíti a közösséget. A szenvedés állapota olyan utat nyitott meg számára, amely az öröm felé vezette, és amely lehetővé tette, hogy a gyakorlatban konkrétan megismerje, mi a szeretet. Amikor belép a Kármelbe, ezt mondja: A szenvedés kitárta felém karját, és én szerelmesen vettem belé magamat.
      Teréz lelkiségének néhány kulcsfogalmát nem történészként szeretnénk érinteni, hanem hogy olyan üzenetet közvetíthessünk általa, amely a hétköznapokban is segíthet bennünket.
      
      Elszakadások
     
      Melyek voltak első szenvedései? Életének első napjaitól kezdve találkozik a szenvedéssel. Egy idősödő házaspár kilencedik gyermeke. Születése előtt a család négy kiskorú gyermeket veszít el. Egyik testvérének a nevét kapja, aki két évvel korábban halt meg. Édesanyja már beteg, amikor Terézt várja, ugyanakkor minden házi munkát el kell végeznie. Nagyon nehéz a környezet, amelybe beleszületik. Teréz anorexiás, visszautasítja az anyatejet, ezért dadára bízzák, aki majdnem kicsattan az egészségtől, és visszaadja életkedvét. Ez egyben azt is jelenti, hogy egészen kis korában elszakad az édesanyjától, amikor rátalál a dadára. Az élet megtalálása és az édesanyjától való elszakadás Teréz életének felépítésére a későbbiekben is jellemző.

Szentháromságról nevezett Brigitta - a glumslövi (Svédország) Kármel perjelnője - beszéde egy fogadalomújítás alkalmával

Fogadalmunk által teljesen Istennek szenteljük magunkat. Jézust választottuk, örökre neki adjuk át szívünket, hogy Ő legyen életünk, örömünk, boldogságunk, egyetlen szerelmünk. Amikor a Kármel Regulája és Konstitúciója szerint előírt fogadalmunkat letettük, kifejeztük akaratunkat, hogy a Kármel lelkisége szerint élünk, s olyan életstílust választottunk, amelyet a belső ima, a csend és a magány, a kölcsönös szeretet, az öröm és a közösségi élet jellemez. Így akarunk részt venni Jézus megváltó művében, és életünket Isten mellett a minden ember örök boldogságáért végzett imának és felajánlásnak akarjuk szentelni.

Halálunkig hűségesek akarunk maradni ezekhez a fogadalmakhoz, bármibe kerül is, bármi nehézség mered is elénk. Ez Isten ránk vonatkozó abszolút akarata, biztosítékát az Egyház nyújtja s ez életünk egyetlen értelme. Ez a hűség már önmagában is apostoli tevékenység, jótett az egész emberiségért, a világért, amelyben a „hűség” szó, ha még egyáltalán használják, gyakran az ember önmagához, vagyis változó érzelmeihez és hangulataihoz való „hűségét” jelenti. Mi azt tanúsítjuk, hogy ebben a zaklatott korban hűségesek vagyunk első szeretetünkhöz, s ez lehetséges, mi több, egységesülést, összetartó erőt és bensőséges örömet ad.

Lelkigyakorlat P. Tilmann Beller (1938-2012) schönstatti atyával

 

A KÁRMELBEN

 I.

Tilmann atya 2012-ben ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját. 2007 óta évről évre látogatta a magyarszéki Mindenszentek Kármelt. A 2011 őszén tartott lelkigyakorlata alapján osztjuk meg az Olvasókkal a kincseket, amelyeket kaptunk.


Keresztút Avilai Szent Terézzel

Teréz gyermekkora óta elmélkedik Jézus szenvedéséről.

       Évek hosszú sora óta szokásom volt, hogy majdnem minden este lefekvéskor, midőn elalvás előtt még utoljára Istennek ajánlottam magamat, egy pár percig elmélkedtem a getszemáni kerti jelenetről. Tettem ezt már akkor is, amikor még nem voltam szerzetesnővér, mert azt mondták nekem, hogy ezzel sok búcsút lehet nyerni. Meggyőződésem, hogy ez rendkívüli hasznára volt a lelkemnek, amennyiben ily módon elkezdtem gyakorolni a belső imát, mielőtt tudtam volna, hogy mi az. Ezt úgy megszoktam, hogy épp oly kevéssé tudtam volna elhagyni, mint akár a keresztvetést elalvás előtt. (Önéletrajz, IX. fej. 86 o.)

A Kármel missziója

 Egy kármelita nővér vallomása az imáról

Ha Isten föltárja előttünk a szemlélődés kapuját az imában, egy új világba lépünk. Ezzel a látható világ más dimenzióba kerül. Ami régen fontos volt, most már nem az, és ami korábban nem számított, most lényegessé válik.

    Amikor a belső imában szeretek és szeretve vagyok, akkor lépek be igazán a világba. Isten és az én személyes kapcsolatom – bár a legintimebb valóság – többé már nem „magánügy”. Az imában kitárul a szívem és kitágul, minden ember belefér gondjával és örömével. A belső ima tehát – annak ellenére, hogy magányban és csöndben történik – nem elidegenít a világtól, hanem képessé tesz az egész teremtés befogadására és hordozására.

"Őbenne"

 

Az Eukarisztiáról nevezett Ágnes nővér OCD

Mikor érezted, hogy a Kármelben a helyed?

Veszprémben jártam gimnáziumba. Negyedikes voltam, amikor fél évben feleltettek a jelesért, és nem kaptam meg, amit igazságtalannak tartottam. Véleményemet többen megerősítették, például ikertestvérem, Marcsi is. Nagyon megviselt ez az élmény. A következő „lyukas" órán beszaladtam az Angolkisasszonyok templomába, és az Úrnál kerestem vigasztalást. Ekkor érintett meg először Isten, megvigasztalt és a történteket más távlatba helyezte. Itt mondtam először igent Istennek, és átvillant rajtam: neki szentelem magam.

Semmi sem szakíthat el Isten szeretetétől...

Szűz Mária Mennybevételéről nevezett Margit nővér OCD

 

Hálatelt szívvel gondolok 2007. március 31-re, amikor Isten kegyelméből örökfogadalmat tehettem nővértársammal, Angélával együtt.

Ez a pillanat alkalmat adott a visszatekintésre, hogy a Jó Isten miként vezetett. Nem vallásos családban nőttem fel, de a szülői ház szeretetének melegét megtapasztalhattam, ami ma is segít hinni abban, hogy a jó létezik és működik világunkban, minden látszat ellenére. Ezt a harmonikus életet egy sorsfordító esemény szakította meg, egy hatalmas külső-belső sötétség, ami betöltött, és amelyből semmilyen kiutat nem láttam. Ekkor a Jó Isten megragadott, és kiemelt onnan. Megérezhettem, hogy semmi sem szakíthat el az Ő szeretetétől, amint Szent Pál írja: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség, mezítelenség, veszedelem, üldözés vagy kard? Amint írva van: «Miattad gyilkolnak minket naphosszat, olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat» (Zsolt 44, 23). De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van." (Róm 8, 35-39) 

A Kármel megharcolt szabadsága

Szentcsaládról nevezett Angéla nővér OCD 

 

Nehéz röviden megfogalmazni utamat a Kármelbe. Egy kép jutott eszembe. Életemet egy tengeren való utazáshoz lehetne hasonlítani, melynek több kikötője volt és végső állomása a magyarszéki Mindenszentek Kármel, ahol 2007. március 31-én Margit nővéremmel együtt örökfogadalmat tehettem. Hálával tartozom sokaknak, akik életem hajóját navigálták, hogy a helyes irányt megtartva, elérhessen az Istentől kijelölt helyre. Az elmúlt 38 évemet átszőtték viharokon való átkelések, több állomáson feszült várakozással teli tartózkodások és békés, csendes keresések. 

„Ki viszi át a szerelmet a túlsó partra?"

Szent Józsefről nevezett Mária Annunciáta nővér OCD 

Minden szerzetesi hivatás Isten előzetes szeretet hívására adott szabad döntés eredménye, ami áll minden hivatásra. A hivatás egy szerelem története, amelynek szeretetté kell érnie. Néhány gondolatban megpróbálom összefoglalni Kis Teréz életét, és hogy miként érintett meg engem. 

Az Úr titka, kit és hogyan választ. Vagyunk, akik beleszülettünk a vallás gyakorlásába, de vannak, akiket közömbös vagy hitetlen környezetből hív meg a Jóisten. Ha Kis Terézt nézzük, őt példásan vallásos családból szólítja szorosabb követésére az Úr. Korán árvaságra jutva, édesanyja halálával már kisgyermekként megpróbálja őt a Jóisten a szenvedéssel. De Krisztus a kereszt miatt testesült meg - állítja több teológus -, mert a kereszt szeretet. Karl Rahner szerint pedig a harmadik évezred embere vagy misztikus lesz, vagy nem lesz keresztény. Isten annyira szeret minket, hogy közli magát velünk kegyelme által. Ez a hétköznapok misztériuma, amit tanítani és elsajátítani kellene. Teréz ilyen környezetben nő föl. 

Az Atyai Házba tért...


A Szűzanya Szeplőtelen Szívéről nevezett Alexandra OCD nővérünk (Kovács Emma) életének 90., szerzetesi fogadalmának 62. évében 2010. július 25-én belépett az Örök Atya házába.

Gyászmisével egybekötött temetése augusztus 2-án volt a magyarszéki Kármelita Kolostor temetőjében.

 

"Mindent csak őszintén..."

Beszélgetés Alexandra nővérrel 

 

A Szombathelyi Kármelbe lépett be, amely 2007-ben ünnepelte alapításának 100. évfordulóját.

Kriszta nővérünk önéletrajzából

 „Meghaltatok, és életetek Krisztussal
az Istenben el van rejtve.”
(Kol 3,3)

 1922. április elseje születésem dátuma. A hely: Devecser, akkor ott tanított édesapám. Nyolc nap múlva kereszteltek meg, amiért – sajnos – csak nagyon későn kezdtem el igazából hálát adni.

 Félév múlva már Kunszentmártonba költöztünk, az egyik tanyasi iskolába: Veker-tanyára. Ott született a húgom, Ili. Nagy szegénységben éltünk, majdnem a „világ végén”. De jó emberek vettek körül, aki elment az iskola mellett, mind beszólt: kell-e valami a városból? (…)

Tartalom átvétel