Keresztes Szent János: Kármelhegy

Hogy mindent ízlelhess,
ne keress ízt semmiben,
hogy mindent tudhass,
ne keress tudást semmiben,
hogy mindent birtokolhass,
ne kívánj birtokolni semmit,
hogy minden lehess,
ne akarj semmiben
semmi lenni.

Hogy elérd, amit nem ízlelsz,
járj arra, ahol nem ízlelsz,
hogy elérd, amit nem tudsz,
járj arra, ahol nem tudsz,
hogy elérd, ami nem a tiéd,
járj arra, ahol semmid sincs,
hogy elérd, ami nem vagy,
járj arra, ahol te nem vagy.

Amint valaminél elidőzöl,
már nem mész a Mindenhez;
hogy mindenben a Mindenhez
eljuss, a Mindenben mindent
el kell engedni.
És ha eljutsz odáig,
hogy Minden a tiéd,
legyen a tiéd,
anélkül, hogy bármit is
kívánnál.

Ebben a kiüresedésben
találja meg a lélek
a nyugalmát,
mert – mivel semmihez
nem kötik szenvedélyei –
semmi nem fárasztja őt
felfelé, és semmi nem
nyomja lefelé, mert
ő alázatának központjában van.