Keresztút Avilai Szent Terézzel

Teréz gyermekkora óta elmélkedik Jézus szenvedéséről.

       Évek hosszú sora óta szokásom volt, hogy majdnem minden este lefekvéskor, midőn elalvás előtt még utoljára Istennek ajánlottam magamat, egy pár percig elmélkedtem a getszemáni kerti jelenetről. Tettem ezt már akkor is, amikor még nem voltam szerzetesnővér, mert azt mondták nekem, hogy ezzel sok búcsút lehet nyerni. Meggyőződésem, hogy ez rendkívüli hasznára volt a lelkemnek, amennyiben ily módon elkezdtem gyakorolni a belső imát, mielőtt tudtam volna, hogy mi az. Ezt úgy megszoktam, hogy épp oly kevéssé tudtam volna elhagyni, mint akár a keresztvetést elalvás előtt. (Önéletrajz, IX. fej. 86 o.)

Igen korán elveszti édesanyját.

       Emlékszem, hogy mikor édesanyám meghalt, én tizenkét esztendős voltam, vagy valamivel kevesebb, s mivel már meglehetősen fel tudtam fogni veszteségemet, elmentem a Miasszonyunk egyik szobrához, s ott sírva-zokogva könyörögtem hozzá, hogy legyen ezentúl ő az édesanyám. Azt hiszem, bármennyire együgyű volt is ez a kérés, meghallgatta, mert azóta mindig szembeszökő módon találtam védelmet a fenséges Szűzanyánál, valahányszor hozzá folyamodtam, végül pedig teljesen fölvett az övéi közé. (Önéletrajz, I. fej. 19 o.)

Később el kezdi gyakorolni a belső imát, amely benső barátság Istennel, és szeretteinek, elsősorban édesapjának beszél tapasztalatairól.

       Mivel annyira szerettem édesatyámat, őszintén kívántam neki azt a boldogságot, amelyet én a belső imában találtam. Hiszen meg voltam arról győződve, hogy ennél nagyobbat ebben a földi életben nem élvezhet az ember. Azért hát mindenféle kerülő úton igyekeztem megkedveltetni vele az eszmét, és rábírni, hogy próbálja meg... Igen erényes ember volt, hamarosan annyira belegyakorolta magát, hogy öt-hat esztendő múlva (...) nagyon előre haladt, s nekem volt okom érte dicsérni az Urat. Ez a dolog nagy vigasztalásomra szolgált. Sok baja volt szegénynek, s minden oldalról rázúdultak a csapások: s ő mindezt nagy megadással tűrte. Gyakran eljött engem meglátogatni, s örömére szolgált, ha istenes dolgokról beszélhetett velem. (Önéletrajz, VII. fej. 67. o.)

Édesapja súlyosan megbetegszik. S ekkor Teréz a Szentlélektől indítva vigasztalja őt.

       Volt bennem annyi lelki erő, hogy (édesapám előtt) nem árultam el fájdalmamat, s halála percéig úgy viselkedtem, mintha semmit sem éreznék. Pedig annyira szerettem, hogy mikor ott láttam meghalni magam előtt, azt hittem, a lelkem szakad ki... A legnagyobb szenvedést az okozta neki, hogy nagyon kínos hátfájás gyötörte, még pedig szünet nélkül. Azt mondtam neki: tekintve, hogy oly nagy áhítattal szokott viseltetni a keresztet hordozó Megváltó irányában, Ő Szent Felsége most egy kicsit éreztetni akarja vele, amit Ő maga szenvedett akkor. Ez a gondolat annyira megvigasztalta, hogy úgy emlékszem, azóta sohasem hallatott egy panaszhangot sem.

Ha belső imát végzünk, kezdünk vágyni arra, hogy Jézust végigkísérjük szenvedéseiben.

       Igyekeztem elképzelni Krisztus Urunkat saját bensőmben. Különösen az olyan jelenetek voltak reám (...) a legjobb hatással, amikor ő leginkább el volt hagyatva. Úgy gondoltam, hogy nem lévén senkije, a szenvedések súlya alatt, mint afféle szorongatott ember nem utasíthatja vissza részvétemet... Különösen jól éreztem magamat vele, mikor a kertben imádkozott. (Önéletrajz, IX. fej. 85. o.)

Szánja rá magát mindjárt kezdetben, hogy nem riad vissza a kereszttől, s meg fogja látni, hogyan segíti majd az Úr annak viselésében. (Önéletrajz, IX. fej. 110. o.)

 

Avilai Szent Terézzel együtt követjük Urunk Jézus Krisztust a keresztúton

 

       Ha ilyen jó barát van az oldalunk mellett, ha ilyen hadvezér alatt állunk, aki a szenvedésben mindig az első volt: mindent el tudunk viselni. Ő mindig kész rajtunk segíteni és bennünket támogatni, egy szóval igazi barátunk. (Önéletrajz, XXII. fej. 221. o.)

 

ELSŐ ÁLLOMÁS - Pilátus halálra ítéli Jézust  

1. állomás
„Jézust (...) átadta nekik, hogy feszítsék keresztre." (Mt 27,26) Gondoljátok meg, hogy mennyibe került az a mi Jegyesünknek, hogy bennünket szeretett! Mily kínos halált szenvedett el érettünk a keresztfán, csak azért, hogy megszabadítson az örök haláltól! (A belső várkastély, V. lakás, III. fej. 347. o.)

 

MÁSODIK ÁLLOMÁS - Jézus vállára veszi a keresztet  

2. állomás
„Jézus keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek." (Jn 19,17) Van-e egyáltalában valami, amit te nem azért tennél, Uram, hogy az én lelkemnek legyen haszna belőle? Mert hiszen látod, hogy az már egészen a tied; hogy átengedte magát neked, s hogy követni akar, amerre jársz, egészen a kereszthalálig; hogy kész Neked segíteni annak hordozásában, s nem hagy téged alatta egyedül! (Önéletrajz, XI. fej. 106. o.)

  

HARMADIK ÁLLOMÁS - Jézus először esik el a kereszttel

3. állomás
„A mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta..." (Iz 53,4) Segítsünk Urunknak vinni a keresztet, s gondoljuk meg, hogy ő egész földi élete folyamán érezte annak súlyát! Ne vágyódjunk uralomra lent, s ne hagyjuk soha abba a belső imát! Ily módon tehát legyen föltett szándékunk, hogy - még ha egész életünkön át tartana is ez a lelki szárazság - nem engedjük Krisztus Urunkat elesni keresztjével! (Önéletrajz, XI. fej. 105. o.)

  

NEGYEDIK ÁLLOMÁS - Jézus szent anyjával találkozik

4. állomás
„Jézus keresztje mellett ott állt anyja." (Jn 19,25) Egy alkalommal a szentáldozás után (...) Jézus mondotta nekem, hogy föltámadása után megjelent Szűzanyjának, mert annak ugyancsak nagy szüksége volt vigasztalásra, s hogy az annyira el volt merülve a fájdalomban és annyira össze volt törve, hogy bizonyos ideig tartott, amíg magához tért, és örülni tudott az Ő jelenlétének... Azt is hozzátette Jézus, hogy sokáig volt vele azon alkalommal, míg végre sikerült őt megvigasztalni. (Isteni kegyelmek, XV, 474. o.)

  

ÖTÖDIK ÁLLOMÁS - Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

5. állomás
„Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét." (Mt 27, 32) Ez a lélek minden áron szolgálni akar az Úrnak és tehetségéhez képest előmozdítani az ő dicsőségét és a lelkek üdvösségét, úgyhogy nemcsak nem vágyódik a halál után, hanem sokáig, évek hosszú során át szeretne élni, és elviselni a legnagyobb szenvedéseket, hogy ezek fejében (...) szolgálatára legyenek a Keresztre Feszítettnek. Őt akarják segíteni, különösen mikor azt látják, mennyire sértegetik őt. (A belső várkastély, VII. lakás, III. fej. 464. o.)

  

HATODIK ÁLLOMÁS - Veronika kendőt nyújt Jézusnak

6. állomás
„Nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett volt, és utolsó az emberek között. (Iz 53,2-3) Tartsátok észben, amit az édes Jézus a getszemáni kertben mondott, tudniillik, hogy: „A test gyönge", és emlékezzetek vissza arra az ő csodálatos, fájdalmas, véres verejtékezésére! (Gondolatok az Énekek énekéről, III. fej. 361. o.) Valahányszor rágondol az Úrra, az ő életére és szenvedésére, eszébe jut az ő szép, szelíd arca, ami végtelenül vigasztaló dolog. (A belső várkastély, VI. lakás, IX. fej. 431-432. o.)

  

HETEDIK ÁLLOMÁS - Jézus másodszor esik el a kereszttel

7. állomás
„A mi bűneinkért törték össze, a mi békességünkért érte fenyítés." (Iz 53,5) Az Úr egyesekre lelki életük elején küldi ezt a gyötrelmet (a lelki szárazságot), másokra a vége felé, sok más alkalmi kísértéssel együtt. Teszi ezt nézetem szerint azért, hogy próbára tegye az ő barátait, s megtudja, vajon képesek-e kiüríteni az ő kelyhét és hordani a keresztet, s csak ezen próba után bíz reájuk nagy kincseket. (Önéletrajz, XI. fej. 106. o.)

  

 NYOLCADIK ÁLLOMÁS - Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

8. állomás
„A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: «Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeitek sirassátok!»" (Lk 23,27-28) Isten önmagát adja oda azoknak, akik mindent elhagynak érette. Ő nem személyválogató. Ő mindenkit szeret (...), szégyelljük magunkat (...), hát mi mindezt a nagy kincset, gyönyörűséget és végtelen dicsőséget kizárólag a mi édes Jézusunkkal akarjuk magunknak megszereztetni?! Ha már Cirenei Simonnal nem segítünk neki vinni a keresztet, nem illenék-e, hogy legalább sirassuk őt Jeruzsálem leányaival? Vagy talán azt hisszük, hogy örömök és szórakozások közepette élvezhetjük azt, amit ő nekünk annyi vérontás árán szerzett meg? (Önéletrajz, XXVII. fej. 279. o.)

  

KILENCEDIK ÁLLOMÁS - Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

9. állomás
„Én szegény vagyok ésszenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged." (Zsolt 69,30) Eszembe jut egy eset, amelyet egy szerzetes beszélt el nekem önmagáról... Egy napon egészen ki volt merülve a munkától, s már későre is járt az idő. Nem tudván többé a lábán állni, kissé leült. Ekkor azonban arra talált jönni a főnök, s azt mondta neki, fogjon egy ásót, s menjen a kertbe ásni. Akármennyire ellenkezett is a természete - mert hiszen oda volt a fáradtságtól -, szó nélkül engedelmeskedett. Mikor azután egy ajtón keresztül belépett a kertbe (...), megjelent neki a mi Urunk a kereszttel a vállán, fáradtan és megtörve, s ezzel adta tudtára, milyen semmi az a kimerültség az Övéhez képest. (Alapítások könyve, V. fej. 48. o.)

  

TIZEDIK ÁLLOMÁS - Jézust megfosztják ruháitól

10. állomás
„A katonák, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négyfelé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is." (Jn 19, 23) Ó, ti, szent sebei az én Istenemnek és forrásai az élet vizének! Milyen bőségesen árasztjátok ezt az éltető nedvet számunkra, és milyen biztonságban halad e nyomorult élet veszedelmei között az, aki ezen isteni itallal tartja fenn erejét! (A lélek fohászai Istenhez, IX, 451. o.)

  

TIZENEGYEDIK ÁLLOMÁS - Jézust a keresztre szegezik

11. állomás
„Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynek neveznek, megfeszítették őt, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról." (Lk 23, 33) Azt tapasztaltam, hogyha biztonságban akarunk lenni az elesés ellen, akkor a keresztbe kell fogódzkodnunk és abban bíznunk, aki minket rajta megváltott. Ő az én egyedüli igaz jó barátom. (Harmadik lelki számadás, 406. o.)

  

TIZENKETTEDIK ÁLLOMÁS - Jézus meghal a kereszten

12. állomás
„A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: «Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!» E szavakkal kilehelte a lelkét." (Lk 23,44-46) Ó! Ó! Ó! milyen súlyos dolog a bűn, amely elég volt ahhoz, hogy oly kegyetlen fájdalmak közt ölje meg Istent! És most is, Istenem, mennyire körül vagy véve ezektől a fájdalmaktól! Vajon hova tudsz menni, ahol ne kínoznának? Minden oldalról sebeket ejtenek rajtad a halandók. (A lélek fohászai Istenhez, X, 451. o.)

  

TIZENHARMADIK ÁLLOMÁS - Jézus testét leveszik a keresztről,  és fájdalmas anyja ölébe fektetik

13. állomás
„Az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát, bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét... Pilátus Józsefnek ajándékozta a testet. Gyolcsot vásárolt, levette Jézust és begöngyölte a gyolcsba." (Mk 15,43-46) Mennyire lehajtja ágait ez az isteni almafa, hogy a lélek végre valahára szakítson róla! Hogy megértse fenséges nagyságát és azt, hogy milyen sokszor és milyen végtelenül irgalmas volt vele szemben! Hogy lássa és élvezze a gyümölcsöt, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése árán termett, mert hiszen kimondhatatlan szeretetében saját drágalátos vérével öntözte a fát. (Gondolatok az Énekek énekéről, V. fej. 373. o.)

  

TIZENNEGYEDIK ÁLLOMÁS - Jézus holttestét sírba teszik

14. állomás
„József egy sziklába vágott sírba, amelyben még senki sem feküdt, helyezte Jézus testét." (Lk 23,53) Mivel most a lélek már nem keresi a maga élvezetét, hanem csakis az Úristennek akar kedvére tenni, abban telik öröme, ha némileg utánozhatja Krisztus Urunknak szenvedésekkel teli életét. Az almafán, amelyről itt szó van, a szent Keresztet értem, mert az Énekek énekének egy másik helyén azt olvassuk: „Az almafa alatt keltettelek föl téged." (Gondolatok az Énekek énekéről, VII. fej. 386. o.)