A Kármel hegyén

Ezt az életformát nem újdonságok utáni vágyból, nem is képzelt mesék, hanem a szerzetesi élet első és hiteles tanúságtételei alapján vállaltuk. A mi célunk, hogy a szívünket Isten felé irányítsuk, és utat készítsünk neki, hogy amikor eljön és zörget, azonnal ajtót nyissunk (vö. Lk 12,36), mert Ő mondja: »Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én hangomat és kinyitja nekem az ajtót, ahhoz bemegyek, vele étkezem, ő meg énvelem« (Jel 3,20)

Ennek az életmódnak kettős célja van. Az első célt, a szív tisztaságát az erények fáradságos gyakorlásával lehet elérni, Isten kegyelmének támogatásával. A szív tisztaságán és a szeretet tökéletességén át érkezik el a lélek a második célhoz, mely Isten hatalmának és a mennyei dicsőségnek tapasztalati megismerését hozza magával, amint az Úr mondta: »Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom őt, és kinyilvánítom magamat neki« (Jn 14,21).

Amikor Isten a monachusok első és legjelentősebb feje, Szent Illés próféta elé adta a fenti ígéretekben kifejezett célokat, bennünket akar meggyőzni, kövessük őt, hogy tökéletesek legyünk, miként a mennyei Atya tökéletes (vö. Mt 5,48), s hogy mindenekelőtt a szeretetet birtokoljuk, mely a tökéletesség köteléke (vö. Kol 3,14). (Részlet a Kármel ősi írásaiból, Az első monachusok neveléséből)