Edith Stein: Szent Éjszaka

A Szent Éjszaka: egy nemzet üdvössége, az ember üdvössége, a te üdvösséged!

Uram, mi Istenünk, kijelöltél számomra egy hosszú és sötét, köves és kemény utat.

Miért a szenvedés, mely rázúdul a világra?

Miért tűnik úgy, hogy csökken a reménység, amikor a fény kialvóban van?

Gyakran kevesek erőim, és szinte nem reméltem, hogy a fény még felragyoghat. Azonban, amikor a szívem megkövesedett egy mély fájdalomban, íme, segítséget nyújtott számomra egy világosság, egy édes csillag. Hűségesen kísért engem - és én követtem őt, eleinte tétován, aztán mindig biztosabban. Így újra megtaláltam egy kunyhó ajtaját és megláttalak Téged: Szeretet Misztériuma!

Isten nagysága egy szűk istállóban!

Az én szívem most jászollá változott, mely Téged vár.

Tudom, hogy nem kell sokáig várnom. Mert ahol látod a szegénységet, Te ott vagy. Ahol könny van, Te hozod a vigasztalást, ahol reménytelenség és félelem van, ott Te simogatsz szereteteddel, mely enyhülést ad.